2024.07.11.

Az alkoholizmus stádiumai, avagy mindig van lejjebb

A személyes környezetemben gyakran találkoztam – és találkozom sajnos most is – alkoholbetegekkel. A nemek aránya szinte egyforma, talán csak egy leheletnyivel több férfi alkoholistával találkoztam. De azt mindkét nem esetében tapasztaltam, hogy ennek a szenvedélynek számos házasság, kapcsolat, család, akár szűkebb, akár tágabb baráti kör, közösség szenvedte már kárát.

Hazánkban sajnos roppant gyakori, hogy az ismerősök szemében békés családapákról, figyelmes kollegákról derül ki, hogy ha italhoz jutnak, akkor dühöngő agresszor válik belőlük, vagy nőkről hallani olyan sztorikat, hogy a pohár után nyúlva megfeledkeznek gyerekeikről.

Az esetek döntő többségében ez a szenvedélybetegség idézőjelesen „láthatatlanul”, szinte a mindennapokba belesimulva, egy egyszerű búfelejtő, depresszió ellen használt pótszer, pótcselekvésként jelenik meg. A munkahelyi stresszt, a kapcsolatok és a gyereknevelés problémáit sokan nehezen emésztik meg, illetve úgy érzik az emberek, hogy egy pohárkával minden egy kicsit enyhül, könnyebbnek tűnik. Ekkor még senki nem gondolja, hogy ezzel rálép egy olyan útra, amelyről nagyon nehéz letérni.

 

Ezekben az esetekben természetesen mindenki úgy gondolja, hogy az az alkoholmennyiség, amit ő fogyaszt, nem árt neki, hiszen úgy érzi, hogy még csak spicces sem lesz tőle. Éppenséggel csak egy kicsi lelket önt belé az a mennyiségű alkohol.

A WHO-nak azonban vannak ajánlásai az alkohol mennyiségre vonatkozóan. Természetesen fontos elmondani, hogy nem létezik úgynevezett „egészséges alkoholfogyasztás”, hiszen az alkoholnak semmiféle pozitív hatása nincs a szervezetre, ellenben negatív hatásai annál inkább. A WHO mégis élt egy bizonyos ajánlási mértékkel – ez felnőttek esetében mindkét nem részéről heti 14, illetőleg 21 egység alkohol. Ennek a mennyiségnek a fogyasztása elméletileg nem jelent gondot, vagyis nem rejt magában sem egészségügyi, sem mentális kockázatot.

Viszont, ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholt, az előbb-utóbb függőséghez vezet. Az alkohol ugyanis egy pszichoaktív anyag, melynek bár rövid távon még nincs nagyon látványos hatása, a toleranciaszint növekedésével viszont már látható, idézőjeles „eredményhez” vezet, mellyel az alkoholt fogyasztó elindul a függőséghez vezető úton.

 

Sokaktól hallottam azt is, hogy ő bár iszik, de nagyon magas alkohol-toleranciaszinttel rendelkezik, így szinte nem is érzékelhető az alkohol fogyasztása. Persze létezik toleranciaszint, ami nagymértékben függ a genetikától, nemtől, testsúlytól, de ha valaki folyamatosan alkoholt fogyaszt, akkor ez a toleranciaszint egyre inkább növekszik, kitolódik, vagyis egyre jobban bírjuk az alkoholt, így egyre többet kell ahhoz innunk, hogy elérjük a megszokott szintet, ami kikapcsol bennünket. Ha hozzászokunk mondjuk két sörhöz napi szinten, akkor hónapok múltán már négyre lesz szükségünk ugyanahhoz az „oldott” állapothoz, melyhez hozzászoktunk.

 

Létezik egy nullpont, az úgynevezett „szociális ivás”, ami azt a viselkedésmódot, alkoholfogyasztást jelzi, amikor még nem minősül valaki alkoholistának. Az ilyen személyek csak ritkán, ünnepi alkalmakkor, társaságban mindig nagyjából ugyanazt a kis mennyiségű alkoholt fogyasztják. Ez átlagban évenként 5, maximum 10 alkalmat jelent, ahol egy-két egységnyi alkoholt fogyasztanak. Ez a mennyiség lehet akár egy pohár sör vagy másfél deciliter bor, esetleg 0,4 deciliter rövidital. Ennél a típusú alkoholfogyasztásnál még nem jelentkeznek kóros problémák, ettől a szinttől fölfelé viszont már elkezdhetünk aggódni, ugyanis innentől kezdve egy már ismert séma alapján az alkoholizmus stádiumai következnek.

 

Az úgynevezett szociális ivás után jelenik meg ugyanis az úgynevezett tévés ivás, vagy a probléma ivás. Mindkét kifejezés magában hordozza a jellemzőit. A tévés ivásnál több alkalommal alkoholt fogyasztó személyről beszélhetünk, aki akár a szó szoros értelmében vett tévénézés közben, egy futballmérkőzés közvetítése alatt, vagy akár a munkatársakkal egy kiskocsmába betérve napi rendszerességgel alkoholt fogyaszt. Az úgynevezett probléma ivók pedig a napi szintű, valós vagy vélt problémáikat, feszültségüket próbálják elfojtani az itallal. Mindkét esetben az a veszély rejtőzik az italozásban, hogy ez a típusú problémamegoldás, illetőleg szokás teljesen beépül az illető mindennapjaiba, sőt az élete részévé válik. Ez pedig egészen biztosan az alkoholizmushoz vezet el.

 

Pár alkoholista sajátos szófordulatként szokta használni azt a kifejezést, hogy: még nem vagyok abban a stádiumban”, hogy aggódni kéne az egészségem miatt. Nos, az a helyzet, hogy az a legjobb megoldás, ha minél előbb aggódik az adott személy az alkoholfogyasztása miatt, hisz minél hamarabb kezeli a problémát, annál nagyobb esélye van gyógyulásra. Ez azért lenne fontos, mert ha az előzőekben említett szociális ivás utáni alkoholfogyasztás útjára lép, akkor ott már nehéz megállt parancsolni az alkohol utáni vágynak, hiszen

a tolerancia szint kitolódásával egyre jobban belesodródik az alkoholt fogyasztó személy a különböző típusú alkoholbetegségekbe.

 

Az alkoholizmus stádiumai a következők:

Az egyes szintű alkoholbeteg jellemzője, hogy tulajdonképpen csak a hozzá legközelebb állók, vagy még sokszor ők sincsenek tisztában azzal, hogy ő valójában alkoholbeteg, hiszen nagyon elenyésző esetben látni őt igazán olyan állapotban, ami vállalhatatlan lenne.

Általában ezek az emberek vagy a vendéglátásban, vagy home office-ban, esetleg vállalkozóként dolgoznak, ahol általában a saját maguk urai, és nem nagyon függenek mástól. Emiatt nem érzik veszélyeztetve, kiszolgáltatva magukat a munkaadójuknak, emiatt gyakran tudnak alkoholt fogyasztani. Az alkoholfogyasztás pedig, mivel magas tolerancia szinttel rendelkeznek, nem vált ki belőlük különösebb látható hatást – például nem ritka, hogy 3,0 vagy 5,0 ezrelékes véralkohol szinttel is képesek autót vezetni.

Az alkoholizmusuk ezeknek az úgynevezett szinten tartó típusoknak úgy bukhat ki, ha valami okból kifolyólag nem jutnak alkoholhoz. Ekkor agresszivitás, depresszió, türelmetlenség jelentkezik náluk. A fizikai tünetekben nagyon gyakori a magas vérnyomás és a cukorbetegség.

 

A régi köznyelvben igazi duhajként, esetenként magát megalázásig, agresszivitásig ivó alkoholisták a „kontrollvesztő alkoholisták”, akik ahogy az elnevezésük is mutatja, mindenféle kontroll és határ nélkül addig képesek inni, ameddig a legrosszabb formájukat nem hozzák. Esetenként egészen az eszméletvesztésig képesek folytatni az alkoholizálást. A probléma általában már a kamaszkorban megjelenik náluk. Esetükben a szakemberek valószínűsíteni szokták, hogy az alkohollal való első találkozás már a kontroll nélküli ivással végződött. Az addiktológusok született alkoholistának is nevezik őket, hiszen általában már a genetikájuk, szocializációjuk, mentális hátterük szinte előrevetítette az alkoholfüggőségüket.

 

Az általános alkoholbetegek az előző két variáció keverékei. Magas toleranciaszinttel rendelkeznek. Képesek bizonyos határok közt megállni az ivást, valamikor pedig teljes mértékben elvesztik a kontrollt és lerészegednek. Ez utóbbi esetben általában valamilyen problémára hivatkoznak. Idővel az alkoholfogyasztásuk aztán mindennapossá válik.

És ezzel el is érkeztünk egy olyan jellegű állapotromláshoz, amely nagyon gyors leépüléshez vezet. Ekkor az alkoholizáló személy mentális állapota, a munkája, szociális viszonyai jelentős mértékben megromlanak. Tehát a kezdeti ártalmatlannak tűnő ivástól pár évtizeden belül eljutnak egy súlyos alkoholbetegségig.

A számok azt mutatják, hogy azok az alkoholbetegek, akik segítséget kérnek, ezt már csak az évtizedeken át tartó alkoholfogyasztás utolsó évtizedeiben, azoknak is az utolsó 2 és 7 év közti időszakában teszik.

 

Ha valakinek a lába alól már teljesen kicsúszott a talaj, és négy-hat óránként kell innia ahhoz, hogy ne gyötörje az alkoholmegvonás, ott már nagyon nehéz segíteni. Persze sohasem késő, de az lenne a legmegfelelőbb, ha még időben, az idézőjeles teljes összeomlás előtt jelentkeznének az alkohol betegek segítségért.

 

Ugyanakkor segítséget kérni sohasem késő. A Felépülők Családi Felépülési Ház mindenkit szeretettel vár, aki elszánta magát a változásra, vagy aki rokonai, szerettei unszolására vág bele abba a kalandba, hogy megszabaduljon a szenvedélyétől.

Az Addiktológiai Központ munkatársai olyan szakemberek, akik totálisan megértik a szenvedélybetegek érzéseit, nehézségeit, fájdalmát, ugyanis ők maguk is felépülő alkoholbetegek. Tehát a felépülésben egy másik felépülő fog a segítségére lenni a páciensnek.

Itt megértetik a hozzájuk fordulókkal, hogy az ivásról való lemondás nem veszteség, hanem egy lépés a teljesebb, kiteljesedett, önszeretetet is engedő, elfogadó élet felé.

 

Az Addiktológiai Központtal való kapcsolatfelvétel roppant egyszerű. A felepulok.hu weboldalon telefonszámokat, valamint e-mail címet is találunk, melyeken keresztül felvehetjük velük a kapcsolatot. Itt számos ismertetőt, információt, leírást találhatunk a 28 napos programjukról is, valamint az árakról is informálódhatunk.

 

Vélemény, hozzászólás?